Carl Gustav Jung-ról úgy tartották, hogy házát a saját tudati struktúrájának megfelelően, azt pontosan leképezve építette. Ha már most, az ilyen embert, ezen tulajdonsága alapján, nagy elmének tartanánk, nincs a világon egyetlen olyan ember sem, ki ne lenne nagy elme. Nos, a helyzet az, hogy akarva-akaratlan, véletlenek együtthatásaként, vagy tudatosan törekedve, mindenki a saját tudati struktúrájának megfelelő házat épít, vagy vásárol lakást. Ha valakit, aki valamely vezérlő elv szerint hozza meg döntéseit, s ezért bölcsnek neveznénk, nincs a világon olyan ember, aki ne lenne bölcs. Ugyanis elveket gyártani mindenki tud. Ilyen szemszögből vizsgálva a mai házakat, építkezési gyakorlatot, furcsa érzés kerít hatalmába. Tudati struktúránk igen érdekes, Frankenstein-szerű képet mutat: az egyes épületgépészeti rendszerek furcsán toldottak, néha egymáshoz nem igazán illő elemek vannak összefércelve. Mintha a régi magyar film szlogenjét erősen megfogadtuk volna: „ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsit”.

Soha sem az a baj, hogy milyen fűtési, hűtési, szellőztetési megoldást választunk, hisz a mai technikai színvonalon, az egyes berendezések jó minőségűek. A gond ott kezdődik, mikor például radiátoros rendszerhez napkollektorokat, vagy hőszivattyút akarunk társítani. Ugyanis a napkollektorok, illetve hőszivattyúk elsősorban alacsony hőmérsékletű, sugárzó hőleadók mellett fejtik ki előnyös tulajdonságaikat. Nem másért, mivel a napkollektorok a téli félévben alacsony hőfokú vizet állítanak elő, illetve a hőszivattyúk teljesítménye és hatásfoka is magasabb 40°C-os előremenő vízhőmérséklet mellett.

A másik tipikus példa, amikor fokozott hőszigetelésű, réstömített nyílászárókkal látjuk el a házat, de hővisszanyerő szellőztetésről „elfelejtünk” gondoskodni. Szellőztetni márpedig, muszáj, s az elhasznált levegővel együtt távozik a meleg is a lakásból, helyette beáramlik a szűretlen, benzingőzös „frisslevegő”. Persze, ha felületfűtésünk van, a hőveszteség is kevesebb, mivel ebben az esetben nem a levegőt melegítjük, hanem a sugárzó felülettel közvetlenül biztosítjuk a komfortérzetet. Az összhang tehát igen fontos.

Egy jól kiválasztott, összehangolt épületgépészeti rendszer működése észrevehetetlen. Nem látjuk a hőleadó felületeket, nem érezzük a légmozgást, nem keletkeznek porcicák, egyszerűen csak jól érezzük magunkat, nem tudni, mitől. Olyan ez, mint a Trabant és egy Mercedes vezetése közti különbség: a Mercedesben ülve, akár egy szobában, kandalló előtt is képzelhetnénk magunkat, semmit nem veszünk észre az útból. Aki vezetési élményt akar, az Trabantba ül. Hallható a motor és a fékek hangja, a kormány ellenállása, s az út minden rezdülését, és a kipufogógáz alkotó elemeit is érezzük. Félreértés ne essék, nagyon jó kocsi, igénytelen, elnyűhetetlen, elvisz, ahova kell, akár a bulgár tenderpartra is, családostól.

Az összehangolt rendszerek következtében az energiaszámla alacsony, s nem utolsó sorban kisebb a környezeti terhelés. A tüzipelletes kazánok például a néhány évvel azelőtt lekötött szenet szabadítják fel, s így nem jelentenek többlet kibocsátást. Ellentétben a földgáz, vagy olajtüzelésű berendezésekkel, melyek több százmillió év szénlekötését juttatják a légkörünkbe, ezzel felborítva az egyensúlyt.

Hogy miért nem a napkollektor, a falfűtés, a biomassza kazán, a hővisszanyerő szellőztetés, vagy a hőszivattyú terjed? A választ Jung adja meg: tudati struktúránk nem képes befogadni a tőle eltérő szerkezetű modellt. Szeretjük látni az eklektikusan berendezett nappaliban az acéllemez lapradiátort, szeretjük érezni, amint a split klíma az orcánkba fújja a hideg levegőt, érezni akarjuk a huzatot, mely az ablaknyitással jár, szeretünk bosszankodni a magas energiaszámlán.

S mint tudjuk, „Trabanton szállni élvezet…”!