2011. szeptember-október
|
Megjelent legfrissebb számunk, amelyben betekinthetsz a Nyári lányok otthonába, de akár Richard Adams sztárlakberendezőhöz is ellátogathatsz!
|
A tartalomból:
A VOGUE-tól Budapestig:
Richard Adams sztárlakberendező otthonában
P.O.: A múlt század talán legjelesebb művészeivel dolgozhattál együtt. Milyen érzés volt ez akkor és utólag?
R.A.: Ez most valóban lenyűgözőnek tűnhet, holott akkoriban mindennapos dolognak számított összefutni az utcán például Andy Warhollal. Őrült egy világ volt
New Yorkban, annyi szent. Persze, nem tagadom, nagyra becsültem, hogy Audrey Hepburnnel dolgozhattam, hiszen ő már akkor is világsztár volt. Jól emlékszem például arra, amikor a St. Regis hotel bárjában Salvador Dalí arról győzködött, hadd festhessen le náci tisztként, hiszen éppen egy ilyen keskeny arcú, germános fiút keresett modellnek. Anyám azonban megvétózta a dolgot, elképzelni sem tudta ezt az ötletet, amit a mai napig nagyon sajnálok.
P.O.: Divatillusztrátorként kezdted, majd a legnívósabb magazinoknak sminkeltél, végül az egyik legkeresettebb lakberendező vált belőled. Egy modern polihisztor lennél talán?
R.A.: Úgy gondolom, az életem a véletlenek sorozata, talán csak mindig jókor voltam jó helyen. Amikor a GQ magazinnál voltam szerkesztő és stylist, egyszer az egyik fotózásra nem jött el a sminkes.
A művészeti vezető odajött hozzám, és azt mondta: – Richard, tudom, hogy jól rajzolsz, úgyhogy segíts, sminkeld ki a lányokat!. Én meg elkezdtem kifesteni őket úgy, mintha papírra rajzolnék a ’20-as évek dekadens stílusában. Működött a dolog, a címlapanyag végül sminkesként az én nevemmel jelent meg.
Röviddel utána hívott a Harper’s BAZAAR, hogy dolgozzam nekik, majd tizenöt évig én feleltem Elizabeth Arden összes kampányáért és reklámjáért is, mint vezető sminkes. Pedig amivel már gyerekkorom óta igazán szerettem volna foglalkozni, az a lakberendezés. Kisfiúként gyakran szórakoztam azzal, hogy édesanyám szalonjában próbáltam kísérletezgetni a tárgyakkal, társítgatni a stílusokat.
A cikk folytatása a magazinban!
Carrie Bradshaw a lakberendezésben is stílusikon
"A toalettjeit ugyan nem venném fel az utcára, ugyanakkor élvezettel szemlélem a képernyőn megjelenő extravagáns összeállításokat, és inspirációként felhasználom a látottakat saját bútoraim megalkotásánál is. Készítettem már fotelt így, most pedig egy komplett dolgozósarkot álmodtam meg az ő stílusában. Mi is kell hozzá? Sok rózsa, élénk színek, össze nem illő minták, fodrok, ékszerek és valami megfoghatatlan vadság."
A cikk folytatása a magazinban!
Modern elegancia a múlt és jelen találkozásánál
A nappali alapterületére nem sokáig kell a szavakat keresgélnünk, kétségkívül hatalmas, bár egyúttal szükséges is e nagy beltér, hiszen az étkező is itt kapott helyet. Csak fokozza a térérzetet, hogy szinte minden, a falak,
a mennyezet, a tapéta, a függönyök, az ülőgarnitúra,
a szőnyeg, de még a díszpárnák is a barnásszürke különböző árnyalataiban játszanak. Érdekes választás ehhez
a sok neutrális tónushoz a barna, mint kísérőszín, hiszen alapvetően éppen ehelyütt lehetne bátran használni a színeket, legyen szó akár egy kicsattanó napsárgáról vagy egy bájos mályváról. A galamb- és az egérszürkéhez társított mogyoró- illetve sötétbarna szokatlan hangulatot hoz lére, egyfajta megnyugtató tisztaságérzetet vélünk felfedezni.
A berendezést illetően elmondhatjuk, hogy a tulajdonos és belsőépítésze úgy igyekeztek megőrizni az épület történelméből, hogy azt a modern kor elvárásaihoz és esztétikájához igazították. Az olasz stílus szerint a padlót éppen hogy csak súroló könnyed függönyök, a bútorok letisztultan klasszikus vonalvezetése, a tapéta finom art deco ihletettsége mind azt a nagypolgári hangulatot igyekszenek megteremteni, amely
a környék sajátja, mindamellett a modern dohányzóasztal,
a szőrmével borított lámpa, vagy a csíkos fotelek finoman a modernt is becsempészik az enteriőrbe.
A cikk folytatása a magazinban!
Summer Sisters:
Vendégségben az X-Faktor díváinál
P.O.: Mesélte édesapátok, hogy nagy tervek előtt álltok: új szám, új album, klip, százállomásos turné? Mennyire teher az új napirendet beilleszteni a show előtti életetekbe, avagy ez lenne a megvalósult álom?
Alíz: Abszolút nem teher, hiszen ezért dolgoztunk eddig.
Edit: Élvezzük a nyüzsgést, ami most körülvesz. A holland RTL-en is meghívtak bennünket például egy show műsorba, olyan felkéréseket kapunk, amelyeket természetesen az X-Faktor miatti ismertségnek köszönhetünk.
P.O.: Mire kell tőletek számítani? Az új album stílusában inkább a dívás vagy a könnyedebb, csajos vonal lesz?
Alíz: Lesznek rajta dívás számok is természetesen, hiszen hozzánk ez áll igazából a legközelebb, de az első dalunk például egy amolyan akusztikus örömzene lesz, tudod, amikor leülsz egy gitárral, és csak kedvtelésből csinálod. Így az még nekünk is izgalmas, hogy mi lesz
a közönség reakciója.
Edit: Mi ezt a dívás imázst tudjuk hitelesen átadni, de persze szeretnénk bővíteni. Az első dal bár kissé „Hush hush”-os stílusú, de lehet, hogy a következő szám egy lírai ballada lesz. Úgy gondoljuk, hogy a zene a megújulásról szól.
A cikk folytatása a magazinban!
Egy összeszokott páros:
Bútorozz össze a türkizzel és a barnával!
Végigpásztázva a házon nem csoda, hogy az összkép nagyon egyedinek tűnik, hiszen Viki előszeretettel barkácsol, szab-varr, fest és ragaszt, ha egy kis idő kínálkozik rá. A háziasszony keze munkáját dicséri így a nappaliban függő pillangós festmény, de nem hagyhatjuk ki az ott helyet kapó fotel kárpitját sem, amelynek mintája visszaköszön a hálószoba ágytakaróján is. A függönyök szintén csak Viki varrógépe alatt váltak méteres anyagból stílusos lakáskiegészítővé, amint az itt-ott elszórtan heverő kedves díszpárnák is.
A háziasszonynak az enteriőrök kreatív módszerekkel történő dekorálásánál gyerekkori barátnője, Varga Judit lakberendező-dekoratőr is segédkezett, aki szintén számos egyedi, kézzel készült darabbal gyarapította a már meglévőket, mint amilyen a fürdőkád peremén helyet kapó nagy pop-artos Audrey Hepburn portré vagy a veranda dekorációja.
A cikk folytatása a magazinban!
