Illatfelhő az Andrássy felett

A múlt év végén az Andrássy úton megnyílt Madison luxusparfüméria nemcsak különleges kínálatával, de lenyűgöző kialakításával is rabul ejti a szemlélődőt. A műemléki védettséget élvező enteriőrhöz a modern luxus eszköztárával nyúlt a belsőépítész, eredménye pedig egy könnyed, nagyvonalú és elegáns miliő lett.

Bevallom, nagy Belle Époque-rajongóként egyszerűen imádom azon üzleteket, amelyek egy kis részükben avagy egészükben hordozzák még a századforduló csalfán könnyed és kacéran bájos hangulatát, ahol minden a szépség és a megtévesztő érzékek körül forgott, egy csöppnyi dekadenciával fűszerezve mindezt. Gondolták volna, hogy alíg tíz olyan üzlet és valamivel azért több cukrászda/kávéház/étterem maradt meg Budapesten, amely a Szép Kor hamvas luxusát idézi még ma is, sokszor egészen kiábrándító századunkban? Pedig így van, többek között az ICONS by Bizanc, a Centrál Kávéház, a Párisi, a New York, a Gerbeaud és persze a Madison.

Kiadónk másik, még egészen friss prémium férfimagazinjának ügyes-bajos dolgait intézve futottam szó szerint bele utóbbiba. Az Andrássy út 26. alatt található egykori Opera Gyógyszertár (1888-2008) helyén nyílt meg a cég harmadik, budapesti üzlete, amely olyan színvonalon kínálja az illatkülönlegességeket, amely itthon ilyen nívón eddig teljesen elképzelhetetlen volt. A polcokon sok egyéb márka mellett Annick Goutal, Clive Christian és a Nasomatto permetei kaptak helyet, teljesen belesimulva az egykori patika hangulatának köpönyegébe.

Persze, egy üzlet soha nem lesz képes a saját talpán teljes mértékig megállni, nagyon fontos, hogy a termékeken túl még milyen impulzusok érik a betérőt. Tőke Judit széles mosolyában és lebilincselő személyiségében olyan üzletvezetőt kapott a Madison Budapest, amely remek kísérőaromája az ott kínált esszenciáknak, ezzel (az én személyes listámon persze) a parfüméria lett a negyedik grácia a Louis Vuitton, az Ermenegildo Zegna és a Gucci mellett, ahol nem elsősorban újságírónak (vagy potenciális vásárlónak), hanem vendégnek érzem magam és ha csak egy negyed órácskára is, de valóban az ajtón kívül tudom hagyni a rohanó XXI. századot egy teljesen másikért cserébe.

Lakberendezési magazin lévén azonban most már essen szó a berendezésről is! Egy régi örökséghez úgy hozzáadni, hogy ne elvegyünk tőle, bizony nagyon nehéz dolog, számtalan elrontott példát találunk rá a városban, egyik-másik belsőépítész munkáját látva az eredeti tervezők forognának is a sírjukban. Ez azonban a Madisonra egyáltalán nem jellemző (és nem is lehet, hiszen az enteriőr műemléki védettséget élvez ugye), a hatalmas, fehérre meszelt felületeknek és az ebből adódó tágasra nyílt beltér érzetének köszönhetően a modernebb elemek (mint a pult vagy a karosszékek) épp, hogy nem kirínak, hanem belesimulnak a barna koloniál-szekrénysorba és galériába.

Egy ekkora belmagasságú térbe (ahol azért alapvetően kis termékeket árulnak) ideális választás egy-két dominánsabb (statement) elem bekomponálása, amilyen a kristálycsillár vagy a pulton strázsáló lámpák. A egykori patikai bútorzatként szolgáló szekrénysor nem nagyon tér el eredeti funkciójától, mindössze öblös fiókjai szalmiákszesz helyett ma már parfümcsodáknak és lakásillatosítóknak adnak otthont. Zárszóként csak annyit mondanék, mindenkinek ajánljom ide a betérést, hiszen bár sok kell ennek a városnak még, ahhoz hogy Párizs váljon belőle, de egy üzlettel ismét közelebb jutott hozzá.

Írta: Pécsi Balázs Roland