Az Ezeregyéjszaka meséi

Az a megtiszteltetés érte a közelmúltban a Polgári Otthon csapatát, hogy az egyik arab ország nagykövetének hüvösvölgyi rezidenciáján járhattunk, és saját szemünkkel győződhettünk meg róla, hogyan is él valójában egy arab úriember.

Újabban sokat olvashattuk a különböző napilapok és internetes felületek hasábjain, hogy vajon mi is zajlott az úgynevezett "dubajozás" címszava alatt az Egyesült Arab Emirátusokban. Hihetetlen legendák és szóbeszédek keringtek a fórumokon az arab gazdagságról, tékozlásról és életstílusról, még olyanok is elmondták keresetlen véleményüket a témáról, akiket ugyan senki sem kérdezett, mivel semmi közük sincs az egészhez.

Természetesen nekünk sem célunk a bulvár oldaláról nézni e kérdésfeltevéseket, sokkal inkább érdekel viszont minket a lakberendezés fókuszán át. A bestseller által kirobbantott botrány és rendőrségi nyomozás előtt is általánosan elterjedt volt a szeterotípia, hogy feltételezhetően minden magasabb beosztásban lévő arab férfi minimum kacsalábon forgó palotában lakik kelet-európai háremhölgyekkel telezsúfolt hálószobákkal övezve.

Az a megtiszteltetés érte a közelmúltban a Polgári Otthon csapatát, hogy az egyik arab ország nagykövetének hüvösvölgyi rezidenciáján járhattunk, és saját szemünkkel győződhettünk meg róla, hogyan is él valójában egy arab úriember. Bár nem néztünk be minden egyes kanapé alá, de annyit bizton állíthatunk, a függöny mögé bepislantva egy lenge öltözetű hölggyel sem találkoztunk.

Természetesen nem arról van szó, hogy az arabok ne szeretnék a luxust, csak azt felejtjük el ilyenkor, hogy mi európaiak is legalább ugyanannyira, ha lehetőségünk adódik rá. Persze nem mondanám hogy nem lepődtem meg, amikor a nappaliba belépve realizálódott bennem, hogy ez voltaképpen egyből négyet is kitenne, nemcsak alapterületére nézve, hanem a berendezési tárgyakra szintúgy. A követség által bérelt villa tulajdonosának intézője felvilágosított azonban, hogy mindez éppen nem a nagyzolást demonstrálja, egyszerűen funkcionális okokból van így, hiszen ebben a pozícióban sokszor kell az otthonában is fogadást adnia a Nagykövet Úrnak, és a vendégseregnek bizony el is kell férnie valahol.

Bár a Nagykövet Úr és családja éppen szabadságát töltötte otthon (csakis ezért kaphattunk egyébként betekintést a privát szférájába), pakisztáni inasa gondosan ügyelt rá, hogy minden úgy maradjon a helyén, ahogy éppen van, tekintve, hogy sok tárgy vallási jelentőséggel bír, és nem véletlenül került a jelenlegi helyére.

De milyen is voltaképpen az arab luxus? Nyilván a fiatalabb generáció itt is a modernebb stílusokat kedveli inkább, és otthonaikban mindent elural a minimál és a króm, az idősebb generáció pedig voltaképpen továbbfejlesztette az európai mondén stílusokat, így már ha ez lehetséges, a rokokó, a barokk, az empire még aranyabb, cifrább és kacskaringósabb lett. Bevallom először én ezt nagyon is furcsáltam, aztán eszembe jutott a kínai tömeggyártás filozófiája. Eszerint a kínai termékek valójában nem azlét giccsesek, mert nekik ezt tetszene, hanem mert úgy gondolják, hogy az európaiaknak az ízlése ilyen. Lehet, hogy itt valami hasonlóról lehet szó? Azt gondolják a módos és előkelő arabok, hogy annál európaibb valami ,minél több rajta az arany füst és a mahagóniberakás? Nos ezt nem tudtam meg akkor és ott, tekintve, hogy a pakisztáni komornyikot szemlátomást ezek a dolgok teljesen nyugalomban hagyták.

Fotó: Mátyás Péter

Írta: Pécsi Balázs Roland